1. Rész

 Sziasztok! Ez a nap is elérkezett, meghoztam az első részt! Remélem tetszeni fog!

A biológia óra baromi lassan telt, még úgy is, hogy az egész órán rajzolgattam, meg törtem a fejem. Igen, törtem azon, hogy mégis, miért kérdezte meg a nevem. Nem is ismert fel? Vagy az sem tudja, ki vagyok. Jesszusom, most megyek a sarokba eret vágni, mert a híres Zayn Malik nem tudta a nevem, brühühü. Na jó, most komolyan, három éve, HÁROM KIBASZOTT ÉVE járunk egy fősulira és rajzszakkörre. De mit is képzelek én magamról, hogy az iskola legmenőbb fiúja, ismerje a pornépből bármely lányt. Én kérek elnézést! Visszatérve az előbbi jelenetre. Vele ez már megesett, egy elsős lány, aki meglehetősen szép volt, rá esett a kis fekete hajú piócára és szegény csajt mindenki előtt leüvöltötte, aztán az apró termetű lányka átment egy másik főiskolára. Velem vagy nem merte megtenni, mert nem éppen a szellemi párbajok híve vagyok sokkal inkább a fizika i-é vagy, mert nem volt ott más csak ő meg én és akkor meg minek koptassa a torkát, hogy, ha már nem alázhat meg a többi iskolatársam előtt. Vagy ott van még egy harmadik lehetőség, hogy igazából kedves fiú csak „menőségből” veszi fel az álcát, amivel elhiteti másokkal, hogy csak akkor lehetsz „menő”, ha mindenkit a porba döngölsz. Csak úgy közölném, hogy ez kurvára nem így van. Régebben az egyéniség volt az ami mindenkinek tetszett, most már a testmutogató, vékony, szőke, bögyös, műkörmös lányok állhatnak a ranglétra csúcsán, vetekedve a helyért a bőrdzsekis, felzselézett hajú, nyálgépekkel. Szemétség, szemétség a javából.

Mire észbe kaptam, már az egész terem kiürült. Összepakoltam a holmimat, majd elindultam a nagy faajtó felé, ami kivitt a folyósóra. Mivel a szünet csak 15 perces, ezért sietősen szedtem a lábamat a 17.A. teremhez ami a harmadik emeleten helyezkedett el. Gyorsan lépdeltem, fejemet lehajtva, mert a kezemben lévő füzetemet fixíroztam. Irodalom, rühellem, de el kell viselnem, mert a kedves barátnőm, Jesy felírta a nevem a jelentkező lapra, így tanulhatom ezt a szart. Lépcsőzés közben is a füzetemet néztem, így nem is csoda, hogy megbotlottam. Gratulálok Sara, megint megcsináltad. Szerencsémre megéreztem két izmos kart, ami segített megtartani engem, nehogy elessek. Az egyik a hátamon, a másik pedig a nyakamon pihent. Időm sem volt megnézni a megmentőmet, olyan gyorsan rántott vissza álló helyzetbe.

- Sara, jobban oda kéne figyelned, hogy hova lépsz! – mormogta egy ismerős hang. Fekete haj, mogyoró barna szemek, rózsaszínes telt ajkak.

- Zayn, tulajdonképpen csak akkor esek el amikor te is ott vagy, más szóval balszerencsét hozol rám. – húztam mosolyra a szám.

- Te honnan tudod a nevem? – húzta fel szemöldökét. Ezt most komoly, hogy honnan tudom? Ez a srác egy idióta.

- Ohh, honnan, honnan? Ja, megvan. Onnan, hogy mindenki csak a te nevedet zengi. „ Jaj, Zayn olyan cuki.” „OMG. Zayn rám mosolygott.” – utánoztam az osztálytársnőim hangját. – Folytassam? – húztam játékos mosolyra számat.

- És még is honnan tudnád azt, hogy én vagyok Zayn? – villantotta meg 1000 wattos mosolyát.

- „Jesszusom, ahogyan rám nézett a nagy, barna szemeivel, láttam, hogy minket egymásnak teremtettek. Ráadásul csak 1 évvel idősebb nálam. Ohh, és ki ne felejtsem azt a fekete hajat, amibe folyton beletúr, aww…” – vékonyítottam el hangom. Szolidan felnevetett.

- Ezt meg mégis melyik eszement lány mondta? – röhögött tovább.

- Valami Stephanie.

- Az a szőke bögyös a harmadikból? – gondolkodott el.

- Igen az a ribanc lesz az. – helyeseltem.

- Ja, csak egy éjszakára jó az a csaj. – fejtette ki véleményét. A fekete démon tuti, hogy megdugta, biztos vagyok benne. Mivel eléggé – nagyon – szókimondó vagyok ezért muszáj volt rá kérdeznem.

- Te megdugtad? – fintorodtam el.

- Aljas rágalom! – emelte fel védekezés képen kezeit. – Amúgy ja. Úgy vinnyogott, mint egy sziréna. – nevetett fel.

- Erre aligha voltam kíváncsi. – grimaszoltam. 

- Ne grimaszolj! Úgy szebb vagy, ha mosolyogsz. – szögezte le. Ujjait a számsarkaira helyezte, majd egy egyszerű mozdulattal felfelé görbítette őket. – Sokkal jobb. – vigyorodott el. Mielőtt elvette volna kezét végig simította az arccsontomon, így kiváltva belőlem a libabőrt, amit ő is észrevett, mert, ha ez lehetséges még nagyobbra húzta száját. Apró puszit lehelt arcomra, végigkarcolva pár napos borostájával azt. Elhajolt, majd jobb kezével intett felém és teljes testével 180° fordulatot vett. – Viszlát Sara! – már a nevem kiejtésével egy jól eső bizsergést váltott ki belőlem.

- Viszlát Zayn! – suttogtam magam elé. Beharapva ajkamat szedegettem össze a kezemből kiejtett füzeteket, jegyzeteket. Mosolyomat próbáltam elrejteni, az idő alatt míg el nem érek a 17.A. teremhez. Sajnos bonyolította a helyzetet, hogy másodpercenként újabb és újabb emlékképek ugrottak be, amiket nagy nehézségek árán tudtam csak agyam hátsó zugába zárni. Irodalom órára beérve, elfoglaltam helyem az utolsó sorban, Jesy és James között.

- Na, hali hercegnő, hogy telt a biosz? – kérdezte rendkívül vidáman szőke barátom.

- Szia babám! – köszöntött Jesy nagy boldogsággal. Valami van a levegőben.

- Sziasztok! Mielőtt, még másfelé kanyarodnánk el, mi ez a nagy jókedv? – kérdeztem. Két barátom összenézett és ilyenkor esett le a tantusz. – Jesszusom, ne már! Komolyan? Mikor? És hogy? De legfőképp miért nem hallottam ezt hamarabb? – tettem fel sorra a kérdéseket.

- Nyár közepén volt az a tábor, amire nagyon nem akartál jönni, így meghívtam James-et és akkor csak úgy megtörtént és azóta együtt vagyunk és mindig elfelejtettem megemlíteni. – hadarta el egy szuszra. Hajamat tépem ettől a nőszemélytől, néha.

- Észrevettem. – emeltem fel vicceskedve hangom. – Hülye lány. – fogtam fejem miközben enyhén megingattam. James csak röhögött a háttérben. Imádom Jesy-it és ő a mindenem, de néha nagyon kikészít a hülyeségeivel.

-  Te meg ne nevess! – csapta mellkason a szőkeséget a vörös „sárkány”. Feltehetőleg nem nagyon tetszett neki mivel bedurcázott, mire a kis vöröske puszit nyomott a srác arcára, kiengesztelve őt.

- Jaj, de kis cukik vagytok, hogy rágjalak meg. – fogtam két kezem közé arcom. Tényleg nagyon aranyosak voltak, már-már imádnivalók. Édeseim. Ahogy már megemlítettem szeretem mindkettő idiótát, de amikor mélyen tudatosult bennem, hogy együtt vannak, akkor elkezdtem fortyogni belül. Az exem aki tulajdonképpen a legjobb barátom  és a legjobb barátnőm aki nem tudja, hogy akivel most együtt van azzal nekem nagyon komoly kapcsolatom volt. Igazából csak azért nem mondtuk el neki, mert megbeszéltük, hogy kettőnk titka marad. Kettőnk mocskos kis titka. Hogy mi ez a nagy titok? Egyszerű, olyan komoly kapcsolatunk volt, hogy James megkérte a kezem, amire persze igent mondtam, de aztán hatalmas féltékenységből fakadó vitáink keletkeztek, ami még nem vezetett a szakításhoz, annál inkább egy apró hiba. A terhesség. Igen gyerekek, lett volna egy babánk, de a második hónap végén elvetéltem. Két nappal azelőtt, hogy bejelentettük volna Jesy-nek. Aztán végül a kapcsolatunk végét egy hatalmas hazugság okozta a terhességemről. Valaki azt mondta James-nek, hogy lefeküdtem vele, azóta kiderült, hogy a srác nem tudott a kapcsolatunkról és nem is akarta tönkretenni, annál inkább csak „menőzni” akart azzal, hogy mi dugtunk. James azt hitte, hogy én komolyan megcsaltam és a baba sem tőle van, hanem sokkal inkább Nick-től ( ő a hazug srác ). Ez miatt szakítottunk, két és fél év után. Barátságot fogadtunk, amit szerintem mind a ketten jobban élvezünk, mintha kerülnénk egymást. EZ A MI KÖZÖS KIS TITKUNK, AMIRŐL SENKI SEM TUD CSAK MI KETTEN ÉS EZ ÍGY IS FOG MARADNI. Remélem…