Prológus

Sziasztok! Ne haragudjatok, de nehezemre esett megírni a prológust, ezért sokáig nem hoztam remélem azért megbocsátotok!  Remélem tetszeni fog! :D

Jó olvasást!

Egy nem hétköznapi 19 éves lány vagyok aki imád rajzolni. Mindenem a barátaim, akikért bármit megtennék. Jesy Nelson és James McVej az életem értelmei. Jelenleg a Londoni Művészeti Akadémiára járok és tetováló művésznek tanulok. Ez az álmom, amit mindenáron valóra váltok. Nem véletlenül vagyok én is teljesen kivarrva. Tetkómodellként dolgozok egy nagymenő cégnél, ami meglehetősen jól fizet. Ebből tudtam magamnak egy hatalmas házat és egy gyönyörű autót vásárolni. Imádom, hogy ezt mind egyedül értem el. Mindent megtehetek és meg is teszem, ha úgy van kedvem. Ebből következik az, hogy szinte minden hétvégém bulit rendezek.

2014. Szeptember 1.

Ma van az első suli nap és alig várom. Új arcok, új tanárok, új seggfejek akik menőnek hiszik magukat, de el kell, hogy áruljak valamit. Nem azok. Új, lányok akik a picsa villantós szoknyájukban és a kis tip-top cipőjükben azt hiszik, hogy trendik. Újabb nyomik akik rámásznak a „menőkre” és utána egész életüket megalázzák. Szánalom a köbön… Az iskolában van egy ranglétra aminek a tetején a kis Anna Cambell áll és a negyedikes fél isten Zayn Malik. Hogy ki állt mögöttük? A kis seggnyalóik. Anna nyomában Jessica Kahn és Eva Casas. Zayn után Louis Tomlinson, Harry Styles, Niall Horan és végül Liam Payne áll sorba. De voltak akik kiálltak az idegesítő piramisból és egyediek lettek. Mint például Jesy, James és én. Mindig kilógtunk a sorból, de ez egyikünket sem zavarta, mert mi legalább voltunk valakik. Féltek tőlünk, mert tele voltunk varrva és dohányoztunk. Ez van, így kell minket szeretni. Nem drogoztunk, meg semmi illegális dologhoz nem volt közünk, szóval nem szólhatnak semmit.

Nehezen keltem, mert tegnap tartottunk egy „iskolakezdős” bulit, ami egy kicsit húzósra sikerült. Úgy berúgtunk, mint a fene. Fájt a fejem és hányingerem volt, de még ez sem tudta elrontani a mai napom. A fürdő felé vettem az irányt egy gyors zuhanyra. A hideg víz pont jót tett. Gyorsan végeztem és már aggattam magamra az szexi csipkefehérneműt és az azt fedő ruhadarabokat. Mivel szeptember elején még meleg van, így én is egy nyárias összeállítás mellett döntöttem. 

 

Fekete necc harisnya, fekete, szegecses farmer sort és egy fekete csipkés has póló, egy  csontvázas nyaklánccal, egy bőrdzsekivel és egy szegecses bőr csizmával megspékelve. A hajamat lengettem a vállamra és begöndörítettem. Felkentem jó erősen a szememre a fekete szemceruzát, majd egy kis szempillaspirált. Leszaladtam a lépcsőn egy almáért és a táskámat a hátamra kapva rohantam ki a házból a kocsimhoz. Az anyósülésre bedobva a hátizsákot beszálltam és már 220-szal robogtam a suli felé nehogy elkéssek. A parkolóban alig volt hely, így csak fél kilométerrel arrébb tudtam csak megállni a sulitól. Rohamtempóban szedtem a lábaimat, hogy beérjek az első órámra. 7:57 van és még mindig csak futok. Szerencsémre esténként eljártam edzeni, szóval nem esett terhemre ez a táv. Már a lépcsőn felfelé szedtem a lábaimat, mikor a tetején beleütköztem egy srácba akit sikeresen felborítottam és rá estem.

- Jesszusom, ne haragudj! – mondtam és próbáltam feltornázni magam róla. Apró tenyeremet a mellkasára raktam és úgy toltam fel magam. Ő rásegített és a csípőmnél fogva segédkezett a felállásomban. Mikor már álló helyzetben voltam kezemet nyújtottam, hogy felsegítsem. Ekkor vettem észre, hogy a fekete hajú nyálgombócot sikerült felöklelnem.  Elfogatta segítségemet, így nemsokára felém magasodott.

- Semmi gond. – lövellt felém egy féloldalas mosolyt.

- Bocsi még egyszer! Most viszont rohanok, szia! – ezzel intettem neki és már megkezdtem volna a futásomat, ha nem ragad meg egy kéz és ránt vissza.

- Várj! Csak a nevedet mond meg! – kérlelt kiskutya szemekkel.

- Sara Fabel! Szia! – még egyet oda intettem, majd megkezdtem sprintelésemet a 7. teremhez.